Jó idejében nekifogtam a karácsony zökkenőmentesítéséhez. Egy csomó prevenciós intézkedést tettem, hogy az idei ünnep olyan “jingle bells”-es, csilivilis, “semmitnemcsinálok”-os legyen…
Tárgyaltam a porcicáimmal, ne adja a fönnvaló, hogy karácsony első napján kezdjenek nekem gyülekezni a szobák sarkaiban, tegyék takarékra magukat, majd január elején találkozunk…
Beszereztem egy jóval nagyobb szennyes kosarat, hogy a koszos ruháink ne az ünnep közepén érjék el maximális mennyiségüket és follyanak szembe velem…
A mikulás virágomhoz külön imádkoztam, valahogy bírja ki még két-három hétig, szerencsétlen úgy búnak eresztette a fejét, hogy a fény sebességével potyogtatja leveleit…
A mézeskalács illatért felelős pogácsáim idő nap előtt elfogytak, kettőt sikerült megmenteni, ezeket immár jó magasra akasztjuk a karácsonyfára, hogy “szórja” az illatot…
Beszereztem öt doboz Metoclopramidot és megbeszéltem magammal, hogy az idén csak a disznó felét esszük meg egyszerre, nem kombináljuk a húslevest a töltöttkáposztával és a megszokott két tonna süti helyett csak egyet sütök…
Egyedül a karácsonyfa elhelyezését nem sikerült még megoldani, de agyalok rajta. Ez a legnehezebb, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján ha én a közelébe kerülök, az vagy dől vagy hajlik vagy a lábam elé hullatja az összes tűlevelét. Azt már biztosan tudom, hogy a szaloncukrot a tetejébe fogom aggatni, nem a fa alá teszem tálikóba, hogy önkiszolgáló módon se perc alatt bekóstóljuk az összeset….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: